Akár egy modern mese kezdete is lehetne, a földmérő, a HR-es és a marketinges megelégelve a szürke hétköznapokat, kitalálta, hogy nyit egy bisztrót. A marketinges, a Zsuzsi mondta, hogy legyen ez egy halbisztró, mert ugye ő családilag érintett a halban, meg ilyen még nincs messze határon. Sok átfröccsözött, átkártyázott és átfőzött éjszaka eredményeként megszületett a Halkakas, egy kicsi, rendkívül barátságos étterem, és a küldetésünk: egyél, igyál hazait. Pusztán azért, mert nem értjük miért utaznak zöldségek, gyümölcsök, húsok több ezer kilométereket, amikor erre nincs szükség, van itthon minden, mint a búcsúban, csak észre kell venni, fel kell fedezni és okosan használni.

És persze a hal… gondolkodtunk, vajon miért eszik olyan kevés hazai halat a magyar. Talán, mert nehéz hozzájutni, nem tudja, hogyan kell jól elkészíteni, szálkás, vagy alapvetően nem is ismeri őket? Akkor a feladat meg van, készítsük el úgy a friss, itthoni gazdaságokból és tavakból érkező halakat, ahogy eddig még senki: újszerűen, izgalmasan és egyszerűen. Úgy látszik, működik!

Szóval a Zsuzsi, a Robi meg a Kriszti nyitott egy halbisztrót, a Halkakast, ahol őrülten finom halételekkel, kis pincészetek boraival, házi sörrel és szörpökkel várja a kedves vendégeket, Titeket!